Technoparazita

Technoparazita

50 x 70 cm vakrámára feszített vászon, akril, vegyes technika

 

Kezdésként álljon itt (ironikus módon) egy ChatGPT által megfogalmazott összegzés:
„A spirituális nézőpont szerint a technológia önmagában nem jó vagy rossz, de erkölcsi érettség nélkül veszélyes.”

Ez a kép egy alternatív disztópia, ahol a technológiai fejlettség és az erkölcsi hanyatlás kéz a kézben halad – egymást erősítve vezetnek egy végletes, mégis ismerős világképhez.

Két egészen különböző, de egymást mélyen kiegészítő inspirációból indultam ki: az egyik a Cordyceps gombanemzetség parazita fajai, amelyek képesek manipulálni a gazdatestük viselkedését; a másik pedig Nyikolaj Szemjonovics Kardasov szovjet asztrofizikus elmélete, a Kardasev-skála, amely civilizációkat technológiai fejlettségük alapján sorol be. (Talán nem is szerepelt még egy mondatban ez a két név az emberiség történetében)

Ezen a képen is igyekeztem minden tekintetben kontrasztokkal kiemelni a gondolatot. Témájában, formailag és anyaghasználatban egyaránt. Természetesen ez sem pár nap alatt teljesedett ki, az eredeti ötlet megszületésétől rengeteg változtatáson ment keresztül.
A kép egy olyan organikus létformát ábrázol, amely elérte a csillagközi civilizáció szintjét, de régen elveszítette erkölcsi iránytűjét. Intelligenciáját nem fejlődésre, hanem kizsákmányolásra fordítja; a technológia számára nem a belső rend eszköze, csupán öncélú pótlék. (Ezt jelen időben és egyszerűen úgy fordítanám, mint például amikor egy ártatlan fotót a technológia segítségével manipulálnak és zsarolásra használnak fel). Egyfajta láthatatlan élősködővé vált, amely nem közvetlenül támad, csak a viselkedés torzulásán keresztül hagy nyomot.
A kép jobb alsó részében, a bolygón látható az a fajta finom gyűrűs megjelenés, amit a parazita gomba okozhat egy rovaron. A bal felső sarokban pedig egy Dyson-raj, ami egy mesterségesen létrehozott rendszer a csillag energiájának begyűjtésére.

„A gépek hangjától már nem halljuk a lelkiismeret suttogását.”

Ezek csak az én gondolataim jelenleg, ebben készült a kép.
Nagyon örülök, ha bárkinek bármi más gondolata támad csak a képet nézve, vagy akár az enyémek tudatában, szerintem önmagában izgalmas kérdéseket vethet fel.

Köszönöm, hogy időt szántál rá, és elolvastad!

Crew Dragon

Crew Dragon

Most, hogy minden csupa Kapu Tibi (nagy örömünkre! embarassed ), szeretnék párhuzamot vonni, illetve megosztani egy korábbi képemet, valamint pár érdekességet is összeszedtem.

Ezen a festményen a Crew Dragon Demo-2 küldetés Endeavour nevű kapszulája látható, már a Nemzetközi Űrállomáshoz kapcsolódva. (Formája és felépítése alapján az űrkapszula – hőpajzzsal van ellátva és képes embereket az űrbe juttatni, majd visszahozni. Ugyanakkor technikai értelemben űrhajó is, mivel önállóan tud manőverezni, dokkolni, és biztosítani az űrhajósok életfeltételeit).

Ez volt az első, az Amerikai Egyesült Államok területéről indított emberes küldetés a 2011-ben leállított STS (Space Transportation System, vagy ismertebb nevén a Space Shuttle, azaz űrsikló) program óta.

A Crew Dragon űrhajók neveit a SpaceX, az Axiom Space, de leginkább maguk az űrhajósok adják. Utóbbi hagyomány még a Mercury–Apollo–Shuttle korszakból maradt ránk, természetesen jóváhagyás után. A Gemini-program idején ezzel szemben csak sorszámokat használt a NASA – ez a praktikus, katonai szemléletet tükrözte. A Gemini az Apollo előkészítése volt, akkor épp nem került előtérbe az űrhajósok „egyéni brandje”. Ide beszúrnám, hogy az Apollo-11 legénysége (ebben az időben még fogalmazhatunk így) eredetileg a „Snowcone” (jégkása) és „Haystack” (szénakazal) elnevezéseket javasolta, amit a NASA azonnal elutasított, mondván, „Az első emberes holdraszállás nem vicc.”

Visszatérve a Demo-2 küldetésre:

Az Endeavour neve „törekvést”, „erőfeszítést” jelent. A névválasztásnak személyes oka is volt, mivel Bob Behnken és Doug Hurley korábban a Space Shuttle programban is repültek – méghozzá mindketten először az Endeavour fedélzetén. E névvel tehát tisztelegtek a korábbi űrrepülőgép előtt. (Egyébként már az Apollo–15 parancsnoki egysége is viselte ezt a nevet).

Demo-2 küldetés

Doug Hurley és Bob Behnken az Endeavour fedélzetén a Demo-2 küldetés során. Kép forrás: NASA

Az első tesztrepülést követően a személyzet létszáma két főről négy főre bővült.

Most pedig – hajszál híján pontosan öt évvel később – már egy magyar űrhajósért is izgulhattunk az indítástól egészen a hazatérésig. Ezt a küldetést nem a NASA, hanem az Axiom Space szervezte – egy magánvállalat, amely kereskedelmi célú űrmissziókat bonyolít le. Ezek a küldetések jellemzően rövidebb időtartamú látogatások a Nemzetközi Űrállomáson, meghatározott kutatási és oktatási célokkal.

A kapszula viszont ugyanaz a típus – noha nem pontosan ugyanaz a példány. Az Endeavour mára veteránnak számít a maga öt repülésével, míg Tiborék (Peggy Whitson, Shubhanshu Shukla, Sławosz Uznański-Wiśniewski, Kapu Tibor) űrhajója most először repült. Ezért ők adhatták neki a nevet: Grace. Ez a név kegyelmet, méltóságot, hálát is jelent – valamint a közös emberi törekvések szépségét. (Ez az utalás számomra különösen kedves – nagyon pozitív, előre mutató üzenete van).

 

Az Axiom-4 küldetésének tagjai a Crew Dragon űrhajóban.

Az Axiom-4 küldetésének tagjai a Crew Dragon űrhajóban. Kép forrása: NASA

Néhány fejlesztés, ami az első Crew Dragon repülése óta történt:

  • Hőpajzs erősítése
  • Ejtőernyők továbbfejlesztése
  • Precízebb szenzorok
  • Átdokkolási képesség egyik portról a másikra
  • Hosszabb tartózkodási lehetőség
  • Új biztonsági rendszerek
  • Még nagyobb újrafelhasználhatóság

Eddig 5 különböző kapszulát használtak, összesen 18 emberes küldetés során. Ebből 11 NASA-, 7 pedig magán vagy kereskedelmi misszió (Axiom, Inspiration-4, Fram-2) volt. Az eddig használt kapszulák és küldetéseik:

  • Endeavour: Demo-2, Crew-2, Ax-1, Crew-6, Crew-8
  • Resilience: Crew-1, Inspiration4, Ax-2, Fram-2
  • Endurance: Crew-3, Crew-5, Crew-7, Crew-10
  • Freedom: Crew-4, Ax-3, Crew-9
  • Grace: Ax-4

A festés folyamata már kevésbé izgalmas – főleg, mivel egy fotó alapján készült –, ennek bemutatására inkább összeállítottam egy munkafolyamat-csokrot. Az eredeti, egyébként elképesztő fotót Bob Behnken készítette az ISS-ről. A képen látni a Crew Dragon kapszulát, a Harmony-modult, és az akkor előtte pár nappal fogadott japán, 12 tonnás HTV-9, személyzet nélküli, utánpótlást szállító teherűrhajót.

A kép témajának ötlete sem tőlem származik, de részemről talán sikerült a pontatlanságokkal és freestyle ecsetvonásokkal egy másfajta élményt hozzátenni a néző számára. Nekem mindenképp élmény volt – különösen ennyi idő elteltével visszatekintve arra az érzésre, mikor azt hittem, nem fogom tudni megugrani ezt a részletességet.

Na de sikerült! 😊🎉

Köszönöm, ha megnézted és elolvastad!

Ref: NASA, Bob Behnken

50 x 50 cm, feszített vászon, akril

Magántulajdonban

Starship

Starship

2023. április 20-án emelkedett először magasba az első teljes Starship/Super Heavy rakétarendszer.

Nagyon régóta szerettem volna teljes pompájában lefesteni a Starship-et, alapötletként mint sziluett, csak fekete-fehér-sárga- és barna színekkel. Egyéb teendők és körülmények miatt kifutottam ebből a gondolatból, emiatt az itthon fellelhető készletből gazdálkodtam. Így kerültek fekete vászonra a színek, valamint az első tesztrepülés során fotózott Super Heavy Booster 7 és Ship 24.

A Super Heavy Booster 7 egy 69 méteres első fokozat, mely 33 tengerszintre optimalizált Raptor hajtóművel volt felszerelve, melyek össztolóereje kb. 74,4 MN.

A Ship 24 a rakétarendszer 50 méter magas és 9 méter átmérőjű második fokozata. 3 tengerszintre és 3 vákuumra optimalizált Raptor hajtóművel volt felszerelve, melyek össztolóereje 14,7 MN.

A küldetés célja az volt, hogy a közel 120 méter magas rakéta épségben elinduljon a világűr felé, és átvészelje az emelkedési fázist, valamint a legnagyobb aerodinamikai terhelést. A fokozatszétválás után az S24 hat Raptor hajtóművének segítségével közelítette volna meg az első keringési sebességet (28000 km/órát) és alacsony Föld körüli pályájának háromnegyedét megtéve a Hawaii-szigetektől északra nagyjából 150 km-re a Csendes-óceánban fejezte volna be útját. Eközben az első fokozat a Mexikói-öbölben hajtott volna végre irányított vízreszállást.

Bár a tesztrepülés során nem teljesült minden kitűzött cél, a leglényegesebb megvalósult: a Starship egyben elhagyta az indítóállást, és 39 km-es magasságig jutva minden idők legnagyobb és legerősebb járműveként tette meg első útját.

További részleteket a küldetésről és az első tesztrepülésről a Spacejunkie oldalán olvashattok.

40×80 cm feszített vászon, akril, vegyes technika.

Vöröseltolódás

Vöröseltolódás

Elképzelt spirálgalaxis vörös- és kékeltolódása, fantáziakép.

A porsávokat struktúrpasztával építettem napokig (jó tapasztalat volt), hogy később lapos szögből tudjam a két domináns színnel lefújni, vörössel és kékkel. Ugyanakkor igyekeztem olyan hatást elérni ami önmagában is jól esik a szemnek, mert az eredeti ötlet akkor érvényesülne igazán, ha a kép maga mozgásban lenne vagy a szemlélő pozíciója változna – amit a függőleges felfüggesztéssel el is lehet érni, csak akkor meg úgy szemből lenne fura. 🙂

Kisebb, asztali diorámáknál már többször fújtam ezzel a technikával és nagyon hatásos. A nagyobbakkal kísérletezek tovább. 🙂

30×60 cm feszített vászon, akril, struktúrpaszta, vegyes technika.

További információk angol nyelven a vöröseltolódásról az ESA oldalán található

Elképzelt spirálgalaxis vörös- és kékeltolódása, fantáziakép.

Voyager-2: Látogatás a Neptunusznál

Voyager-2: Látogatás a Neptunusznál

50 x 40 cm, feszített vászon, akril.

Az új ötletek mellett elhatároztam, hogy befejezem az eddig elkezdett képeket. 😊 Tök izgalmas szembesülni az eltelt idővel és látásmódbeli változásokkal.

Ezt a képet 2018 májusában kezdtem el, a háttér kék árnyalata azóta változott, de a Voyager ötlete végig ugyanúgy megmaradt. smile

A Voyager-2

A Voyager-1 és Voyager- 2 iker űrszondákat ötéves élettartamra építették. A Voyager-2 1977. augusztus 20-án indult, 16 nappal a Voyager-1 előtt, és mára mindkettő jóval az eredeti célállomásán túlra jutott.

Elsődleges küldetésük a Jupiter és a Szaturnusz felderítése volt. Miután ott számos felfedezést tettek – például aktív vulkánokat figyeltek meg a Jupiter Io nevű holdján és a Szaturnusz gyűrűinek bonyolultságát tanulmányozták -, a küldetést meghosszabbították.

Ez idő alatt a Voyager-2 lett az egyetlen űrszonda, amely a Naprendszer mind a négy gázóriását közelről tanulmányozta.

Felfedezett egy 14. holdat a Jupiternél, és ez volt az első ember alkotta objektum, amely elrepült az Uránusz mellett, ahol 10 új holdat és két új gyűrűt fedezett fel.

Ez az eszköz volt az első ember alkotta objektum, amely elrepült a Neptunusz mellett, ahol öt holdat, négy gyűrűt és egy „Nagy Sötét Foltot” fedezett fel.

A Neptunusszal való találkozás után a NASA hivatalosan átnevezte az egész projektet Voyager Interstellar Mission (VIM) névre, ahol az űrszondák feladata az volt, hogy tanulmányozzák Naprendszerünk peremét.

Annak ellenére, hogy a Voyager-2 korábban indult, mint a testvér űrszondája, az eltérő pálya miatt az később, 2018. december 10-én, második űreszközként lépett be a csillagközi térbe.

A Voyager-2 jelen bejegyzés megírásakor küldetésének 45. évében, 5. hónapjában és 22. napjában tart 19 930 968 333 km-re Földünktől, 55 347 km/h-s sebességgel haladva a csillagközi térben.